Az alapdiagnosztikának fontos része a gondos és strukturált anamnézisfelvétel. A gát és a medencefenék megtekintésével és az ujjal történő tapintással számos kóros elváltozás biztosan diagnosztizálható. Ezt egészíti ki a prokto-, rekto- és szigmoidoszkópia. A vastagbéltranzit idejének mérése lehetővé teszi a lassú tranzittal járó székrekedés és az ürítési zavar elkülönítését. Az anorectalis manometria a végbél záróizmainak együttes működéséről ad információt, de Hirschsprung-betegség, rectalis érzékelési zavar kizárására is használható. A defekográfia lehetővé teszi a székletürítés dinamikus folyamatának radiológiai ábrázolását. A hagyományos röntgen-defekográfia hátránya a medencefenék középső és mellső részének elégtelen ábrázolása. Az MR-defekográfia ígéretes lehetőség a továbblépésre. Anális ultrahangvizsgálattal sugárterhelés nélkül megítélhető a végbél záróizomzatának morfológiája. A medencefenéki elektromiográfia (EMG) neurológiai károsodások felismerésére szolgál. Az elváltozások kvantitatív értékeléséhez vékonytű-EMG-t kell végezni. A nervus pudendus latenciaidejének mérése nagymértékben specializált vizsgálóeljárás. Elvégzése kóros EMG-lelet és perifériás pudendus-károsodás gyanúja esetén javallott.