A cardiomyopathia a szívizom- és elektromos működészavarával jellemzett anatómiai állapot. A cardiomyopathiák gyakran torkollnak jelentős morbiditással és mortalitással járó progresszív szívelégtelenségbe. A cardiomyopathia lehet elsődleges (pl. genetikai, kevert vagy szerzett) vagy másodlagos (pl. infiltratív, toxikus, gyulladásos). Legfontosabb típusai a dilatatív, a hipertrófiás, a restriktív cardiomyopathia és az aritmogén jobb kamrai cardiomyopathia. A kezdeti stádiumban a betegség nem okoz tüneteket, tünetei később semmiben sem térnek el a szívelégtelenség bármely típusának tüneteitől (légszomj, gyengeségérzés, köhögés, orthopnoe, paroxizmális éjszakai dyspnoe és oedema). A kivizsgálás részét képezi a B típusú nátriuretikus peptid szintjének meghatározása, a vérkémiai alapvizsgálatok elvégzése, az elektrokardiográfia és az echokardiográfia. A kezelés elsődleges célja a szívelégtelenség tüneteinek enyhítése, valamint az ezzel kapcsolatba hozható kórházi felvételek és halálesetek számának csökkentése. A gyógyszeres kezelésen kívül kardioverter defibrillátor beültetése, reszinkronizációs módszerek és szívtranszplantáció jöhetnek szóba. Fontos az alkoholfogyasztás megszorítása, a testsúly csökkentése, a testmozgás szorgalmazása, a dohányzás elhagyása és a nátriumszegény étrend bevezetése.