A koronáriabetegség kockázatának becslése több évtizedre nyúlik vissza. Az első és világszerte elterjedt modell a Framingham-pontrendszer volt, melynek alkotói a becslési algoritmust egy kis amerikai város teljes populációjának adathalmazából nyerték. A becslési modell világszerte elterjedt, elsősorban Európában. A módszert a hagyományos rizikófaktorokra (kor, nem, vérnyomás, dohányzás, hyperlipidaemia) alapozta az algoritmus. Az új európai modell (Heart score) bár kiszélesítette adatbázisát, mégsem tudta áttörni a tradicionális rizikótényezők gátjait. Az utóbbi 1-2 évtizedben - az atherosclerosis modern aetiologiai értelmezése szerint - új biomarkerek (hs-CRP, homocystein) prognosztikai értéke megnövekedett, másrészt a genetikus tényezők klinikai jelentősége is ismertté vált. 2007-ben - 10 éves adatgyűjtés után - mutatták be az új cardiovasculáris betegségbecslő módszert, a Reynold's score-t. Ez lehetővé tette férfiaknál és nőknél egyaránt a régebbi modellek egyes csoportjainak jobb szétválasztását.