Krónikus végstádiumú veseelégtelenek kezelésénél elfogadott vesepótló kezelés a peritonealis dialízis. A dializálóoldat hasüregbe juttatásához egy katéter szükséges, amelynek beültetése két fő elvre épül: a hagyományos (nyitott), illetve a laparoszkópos technikára. Célkitűzés: Közleményünkben elemeztük az általunk végzett műtétek technikai lépéseit, kiemeltük mindkét típus előnyeit, hátrányait, feldolgoztuk betegeink, műtéteink adatait. Módszer: 2001. szeptember-2009. június között 124 betegnek kétféle módon (hagyományos vagy laparoszkópos) ültettünk be Tenckhoff-féle peritonealis dializáló katétert. Eredmények: Betegeink átlagéletkora 62 év, 54 férfi beteg és 70 nőbeteg. Hagyományos műtét 110, laparoszkóppal asszisztált eset 14 alkalommal történt. Következtetések: A peritonealis dialízis mára egy elfogadott, gyakran használt dializáló technika. A katéter beültetésénél a hagyományos műtét esetében előnyként kiemelendő, hogy helyi érzéstelenítésben elvégezhető, biztonságos, ismert technikát alkalmaz, minimális gyógyszerigénnyel, illetve műtéti költségigénnyel jár, a betegek a kis megterhelés (altatás hiánya) miatt jól tolerálják. A laparoszkópos technika elterjedése óta viszont lehetővé vált a szem ellenőrzése mellett történő kismedencei katéterbehelyezés, csökkent az infekciók, a sebsuppuratiók, posztoperatív szövődmények száma, ritkább lett a leakage előfordulása, csökkent a sebfájdalom, illetve a kórházi ápolási napok száma. Ennek ellenére intézményünkben fenntartjuk a laparoszkópos technika alkalmazását egy szűkebb betegcsoportra, ahol több előnnyel jár annak használata.