Nagy teljesítményű folyadékkromatográfiás (HPLC) módszerrel az immunológiai módszerekkel nem detektálható, ún. nem-immunreaktív vizeletalbumin is mérhető. A szerzők célul tűzték ki annak vizsgálatát, hogy az albumin szerkezet módosulásának van-e szerepe az immunreaktivitás megváltozásában. Céljuk volt továbbá a vizeletalbumin glikoxidációs módosulásának vizsgálata és összehasonlítása is normo- és microalbuminuriás cukorbetegekben. Az első hipotézis vizsgálatához az albumin in vitro különböző mértékben módosított formáit használták. Az in vitro előállított és a vizeletalbumint egy időben UV- és fluoreszcens detektorral felszerelt HPLC készülékkel mérték. A vizeletalbumin fluoreszcenciája, amely a glikoxidáció mértékét is tükrözi, szignifikánsan magasabb volt mind immunnefelometriával, mind HPLC-vel microalbuminuriás csoportban, az immunnefelometriával és HPLC-vel egyaránt normoalbuminuriás és az immunnefelometriával normalbuminuriás, de HPLC-vel microalbuminuriás csoporthoz képest. A vizeletalbumin fluoreszcenciája összefüggést mutatott a szérumkreatinin értékével és a becsült glomeruláris filtrációs rátával, azonban nem függött össze a glikémiás paraméterekkel. Lineáris regressziós vizsgálattal a szérumkreatinin és a becsült glomeruláris filtrációs ráta bizonyult a vizeletalbumin-fluoreszcencia független prediktorának. Így tehát a vizeletalbumin glikoxidációs módosulása a vesefunkcióval mutatott összefüggést, nem a glikémiás státusszal. A vizeletalbumin módosulása a vizsgálatok szerint nem játszik szerepet az immunreaktivitás elvesztésében.