Az agydaganatok kezelésének hatékonyságát környezeti infiltrációs képességük jelentősen befolyásolja. A várható túlélés az intrakraniális tumorok eltávolíthatóságától nagymértékben függ. A glioblasztómák kifejezetten magas kiújulási arányában döntő szerepe van a környezeti infiltrációnak. Ezzel szemben a hasonlóan anaplasztikus bronchogén adenokarcinóma agyi áttétei sokkal kevésbé szűrik be az agyállományt, így radikális eltávolításuk általában rutinszerűen kivitelezhető. A glioblasztómák kiugróan magas infiltrációs képessége molekuláris hátterének pontosabb megismeréséhez az invázióban résztvevő molekulák mRNS-expressziójának meghatározásával kerülhetünk közelebb. E molekulák együttes, panelszerű vizsgálatát végeztük el két eltérő inváziós képességgel rendelkező tumorban. Idegsebészeti műtéttel eltávolított öt glioblasztóma és öt adenokarcinóma áttéti tumormintán 29 molekula mRNS-expresszióját határoztuk meg kvantitatív reverz transzkriptáz polimeráz láncreakcióval (QRT-PCR), majd 9 célmolekulára vonatkozóan immunhisztokémiai vizsgálatok történtek. Célmolekuláink az epidermális növekedési faktor receptorok (EGFR), az integrin-receptorcsalád és legfontosabb ligandjaik: a kollagének, fibronektin és lamininek köréből kerültek ki. Hat molekula esetében észleltünk szignifikáns mRNS-expresszióbeli különbséget a glioblasztóma és az áttéti daganat között. Immunhisztokémiai vizsgálatokkal négy esetben találtunk proteinszinten verifikálható eltéréseket. A glioblasztómák agyi áttéti daganatot jelentősen meghaladó inváziós tulajdonságáért felelős molekulák panelszerű vizsgálatával egyszerűen és gyorsan meghatározhatók a két daganattípusra jellemző fő különbségek: eredményeink a gliómák invazivitásában már ismert ErbB1 mellett az alfa7 integrin szerepére is felhívják a figyelmet.