A fertőző ágensek felfedezése a XIX. század utolsó negyedében, az orvostudomány minden szinten történő későbbi fejlődése és számos nagy szociális eredmény révén, az élettartam folyamatosan nőtt, úgy, mint soha azelőtt az emberi fejlődés történetében. Ennek a lényeges részleteit mutatja be a szerző Ausztria példáján. Tárgyalja e teljesen pozitív fejlődésnek az öregkor meghosszabbodásában mutatkozó következményeit, és tartós megoldás szükségességét sürgeti.