A vizsgálat célja: elhelyezni a kiégési szindrómát az érzelmi munka elméleti keretében, meghatározni az ápoló-asszisztens és orvos-pszichológus csoportokban a kiégési szindróma prevalenciáját, leírni az érzelmi munka, a társas támogatás, valamint a megküzdés jellemzőit a két foglalkozási csoportban, és összefüggésbe hozni a kiégés jelenségével. A vizsgálati módszerek és minta: A kérdőíves vizsgálatban 199 egészségügyi dolgozó vett részt, jelen tanulmányban a célkitűzéseknek megfelelően 156 ápoló, asszisztens, orvos és pszichológus válaszait elemezzük. Eredmények: A kiégést, a megküzdést és a társas támogatást vizsgálva hasonlóságokat, ugyanakkor a kiégést nagymértékben maghatározó érzelmi munkát illetően lényeges különbségeket találtunk a két foglalkozási csoport között. Az ápolók kiégését az érzelmi disszonancia, míg az orvosokét a semleges és a negatív érzelmek kifejezésének követelménye befolyásolta. Következtetés: Az eredmények ismeretében mindenképpen felvetődik a foglalkozásra nézve specifikus prevenció és intervenció kidolgozásának szükségessége. Különösen az ápolók esetében érdemes az egészségi állapotot negatívan befolyásoló érzelmi disszonanciára irányítani a figyelmet.