A coeliakia (lisztérzékenység, glutén-szenzitív enteropathia) a vékonybél krónikus megbetegedése, melyet a táplálékkal bejuttatott glutén gliadin nevű komponense idéz elő a genetikailag fogékony emberekben. A klinikai kép sokszínűségét az exogén (környezeti) és az endogén (immunológiai és genetikai) tényezők alakítják ki a legváltozatosabb módon. A gluténexpozíciót (búza, rozs, árpa és potenciálisan a zab is) követően T-sejt által mediált kóros folyamatok indulnak el. Típusos esetben a vékonybél boholymintázata ellapul, a crypták megnyílnak és megnagyobbodnak, sejtjeikben jelentősen megnő a mitotikus aktivitás. Az ellapult felszíni boholysejtekben csökken az enzimek aktivitása, az intraepithelialis lymphocyták felszaporodnak. Genetikai prediszpozícióra utal, hogy a coeliakiás betegek 95%-ában megtalálhatók a jellemző HLA allélek. A DQ2 allélt hordozók relatív kockázata például 40-50-szerese, az abszolút kockázat pedig 15-szöröse az átlagpopulációénak. A még két-három évtizeddel ezelőtt is többnyire gyermekkori gasztroenterológiai megbetegedésnek tartott coeliakiát - az egyre megbízhatóbb és szélesebb körben elterjedt szerológiai módszereknek köszönhetően - ma már egy bármely életkorban kialakuló/manifesztálódó, szisztémás kórképnek tekintjük. A vékonybél-nyálkahártya károsodása következtében kialakult felszívódási zavarok miatt a lisztérzékeny betegekben gyakran, de távolról sem obligát módon észlelhetők malabszorpciós tünetek. A coeliakia szisztémás megnyilvánulásának megfelelően az ún. extraintestinalis manifesztációk, illetve társuló betegségek (pl. autoimmun thyreoiditis, inzulin-dependens diabetes, Sjögren-szindróma, autoimmun májbetegségek, ataxia, epilepszia, depresszió, dysmenorrhoea) sem számítanak ritkaságnak.