Egy olyan betegség esetén, mely világszerte, így hazánkban is rohamosan terjed és a lakosság közel 10%-át érinti, ami komoly terheket ró mind a betegre, mind a társadalomra, ahol egyelőre nem lehet végleges gyógyulást, "csak" egyre biztosabb kontrollt adó kezelést ígérni, kiemelten fontos a társszakmák összefogása, a folyamatos frissítésen áteső protokollok elkészítése, ezek eljuttatása a betegellátásban részt vevő minden egyes szakemberhez. Hazánkban ennek különös jelentőségét az allergiás rhinitis kezelésében alkalmazott gyógyszerek ártámogatásának idei évi megváltozása adja. Tekintettel arra, hogy a szakorvos által vagy szakorvosi javaslatra felírt készítmény már nem jár anyagi előnnyel a családorvos által felírthoz képest, nyilvánvalóan komoly plusz teher hárul az alapellátásban dolgozókra. Eddig a prevenció, a szűrés és jelentős részben a gondozás megosztott vagy elsősorban a családorvosra bízott tevékenység volt, de a diagnosztika, a terápiás javaslat, ennek bizonyos időnkénti áttekintése a betegség ellátására specializálódott szakorvosok feladata volt. Ennek szakmai pozitívumaihoz nem férhet kétség, de egészen mostanáig anyagi előnyöket is adott. Felmerül azonban a kérdés, hogy ha nincs financiális hátrányban az, aki nem jut el a szakrendelésre, akkor szakmai szempontból mikor van szükség a specialistára? Hogyan feleljen meg a családorvos az új kihívásoknak?