Az átlagemberek leggyakrabban nem is gondolják, hogy betegségnek tekinthető, ha tartósan rosszul alszanak, nem tudják kipihenni magukat, és tartós alváshiányuk miatt nappali problémák - fáradékonyság, álmosság, ingerlékenység, levert hangulat, koncentrációs nehézségek - kínozzák őket. Még inkább nem ismert az a tény, hogy az alvászavar pszichés, sőt szomatikus megbetegedés kísérő - illetőleg szignál - tünete lehet, és megszüntetésénél még sokkal fontosabb oki hátterének feltárása. A segítségkérés hiányának elsődleges oka, hogy az átlagemberek az alvászavarokkal kapcsolatos információk hiánya miatt nincsenek tisztában azzal, hogy az alvászavar - megfelelő kritériumokat tekintve - alapvetően betegség. A háziorvosok, a belgyógyászok, vagy egyéb szakmák orvosai emiatt nehéz helyzetben vannak, hiszen a betegek kivizsgálásának, gyógykezelésbe vételének alapját elsősorban a betegek panaszai képviselik: az alvászavarokról pedig elmondható, hogy legtöbbször a beteg nem említi, az orvos pedig nem kérdez rá, és emiatt kezeletlenül marad. Az is megjegyezhető, hogy az alvászavarral küszködők egy jelentős része öngyógyító célzattal az alkoholhoz nyúl, vagy önkényesen kezd nyugtatószereket, altatókat szedni, amellyel a helyzetet tovább ronthatják. Alapvetően a háziorvosok azok, akik - mint a lakosság betegség-panaszainak primer szűrője és ellátója mind az alvászavarral küszködő betegek, mind személyes munkájuk színvonalának emelése, a minőségi betegellátás érdekében - sokat tehetnek a probléma hátterének feltárása, korrekt diagnosztizálása, és gyógykezelésbe vétele érdekében. Jelen cikk a testi betegségek nyomán jelentkező, valamint a pszichés megbetegedések résztüneteként előforduló alvászavarokkal és kezelési lehetőségeikkel foglalkozik, nem hagyva figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy az alvászavar a rendszertelenséggel, életmódbeli hiányosságokkal is nagy részben összefügghet.