Az elalvási és/vagy átalvási nehezítettség az alvás mennyiségének és minőségének elégtelensége révén a másnapi fizikai és szellemi teljesítőképesség csökkenését okozza. Világszerte csaknem minden harmadik embernek van ilyen panasza. A kiváltó ok keresésekor megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a neuro-pszichiátriai státusra, mert egyéb okok mellett, neurodegeneratív kórképek is állhatnak a háttérben. Az alvászavar lehet tehát a neurodegeneratív kórkép egyik tünete, amikor az alvásműködésben szerepet játszó központi idegrendszeri struktúrákat érinti az organikus lézió. Azonban nem szabad figyelmem kívül hagyni azt a körülményt sem, hogy a krónikus neurodegeneratív betegségben szenvedők ingerszegényebb környezete is szerepet játszhat az alvás-ébrenlét ciklicitásának felborulásában. Természetesen a rossz alvás hátterében egyéb okok is állhatnak az ebben a betegségben szenvedőkben. A neurodegeneratív kórképek előfordulása az idősebb korosztályokban gyakoribb, miként az alvászavaroké is. Tekintettel arra, hogy a világ számos országához hasonlóan hazánkban is növekvő tendenciát mutat az idősebbek számaránya, így az elkövetkező évtizedekben a neurodegeneratív kórképekben szenvedők számának emelkedése valószínűsíthető. Ezért szükséges, hogy az alapellátás és szakellátás rendszere rendelkezzen azokkal a szakmai irányelvekkel és módszertani útmutatásokkal, valamint eszközrendszerrel, humán erőforrással, amelyek révén a lehető legkorszerűbben képes ellátni a neurodegeneratív kórképekben szenvedőket. A betegség minél korábbi felismerése mellett a diagnosztizált betegek adekvát terápiája és folyamatos kontrollja, vagyis gondozása egyaránt fontos. A betegek gondozásakor a kezelőorvosnak megkülönböztetett figyelmet kell fordítania a napi rendszeres ápolást végző személy egészségi állapotára is.