Mivel a hazai szakirodalomban a transzperszonális pszichoterápia témájában eddig csak speciális kérdéseket érintő cikkek jelentek meg, jelen tanulmány hiánypótlásként a transzperszonális terápia, képzés és etika alapkérdéseinek rövid összefoglalását adja, az expliciten transzperszonális szakirodalomra építve. A tanulmány a transzperszonális pszichoterápiát úgy mutatja be, mint a jóllét fizikai, érzelmi, mentális és spirituális aspektusainak integrálását célzó gyógyító törekvést. Ennek a célnak az elérése érdekében a transzperszonális pszichoterápia a hagyományos terápiás megközelítéseket ötvözi és fejleszti tovább a spirituális hagyományok olyan technikáival, mint a meditáció, a jóga vagy az imádság. Teszi mindezt azért, hogy kiaknázza a spirituális kérdésekkel való foglalkozás és a transzperszonális élmények gyógyító potenciáját. A terápiás munka központi kérdései közé tartozik a megfelelő hagyományos és/vagy transzperszonális módszer kiválasztása a kliens transzperszonális személyiségmodellek szerint meghatározott személyiség-fejlettsége alapján, továbbá a perszonális és a transzperszonális területek hatékony elkülönítése egymástól. A transzperszonális terápiás módszerek alkalmazhatóak személyes szintű problémák kezelésében, valamint olyan esetekben, mikor a terápia feladata spirituális élmények, krízisek feldolgozása. A spirituális krízisek a transzperszonális megközelítésben egy mindenki számára hozzáférhető fejlődési dimenziót jelentenek, míg a tradicionális megközelítésben egy különösen érzékeny, sérülékeny és potenciálisan kreatív embercsoport rendkívüli élményeit és észleleteit. A két megközelítés abban azonban megegyezik, hogy a spirituális kontextus a legtöbb esetben hatékony lehet az élmények feldolgozásában. A tanulmány röviden kitér még a spirituális és a tradicionális módszerek integrálásának etikai kérdéseire és a gyakorlat csapdáira, valamint a transzperszonális terapeutaképzés amerikai és európai modelljére is.