A vesebetegségek számos formájában szükséges tartós szteroidterápia alkalmazása. Bár a szteroid által okozott osteoporosis kialakulásának veszélye közismert, a megfelelő prevenciós és terápiás beavatkozások vesebetegekben sokszor nem vagy későn kerülnek bevezetésre. Vizsgálatunkban vesebetegek csontanyagcsereparamétereit határoztuk meg szteroid-lökésterápia alkalmazásakor és tartós fenntartó methylprednisolon-kezelés kapcsán. Beteganyag és módszerek. Rapidan progresszív glomerulonephritis miatt szteroidot - 3 napon át napi 500-1000 mg lökés után 1 mg/kg/nap kezdő, majd fokozatosan csökkenő adagban methylprednisolont - kapó 13 betegben meghatároztuk a csontépítést jól jellemző oszteokalcin és a lebontást reprezentáló R-CrossLaps értékeket a lökésterápia bevezetése előtt, közvetlenül utána, majd 1, 3, 6 és 12 hónap múlva. Meghatároztuk ugyanezeket a markereket 68 fenntartó szteroidterápiát kapó vesebetegben is; közülük 42 betegben denzitometriával ellenőriztük a csontsűrűséget. Kiszámítottuk a szteroidterápia időtartamát és a kumulatív szteroiddózist. Eredmények. Szteroidlökés hatására az oszteokalcin a kezelést követően azonnal, szignifikáns mértékben csökkent (46,5+-44,7 nWml-ről 14,8+-12,5 ng/ml-re, p<0,05), a R-CrossLaps szérumszintje pedig emelkedett (1,1+-0,7 ng/ml-ről 1,6+-1,3 ng/ml-re). A két, csontépítést és -bontást jellemző marker aránya igen szignifikánsan, 54,3-szorosról 9,3-szorosra redukálódott (p<0,0005). A vizsgált paraméterek csak 6-12 hónap múlva tértek vissza a kiindulási értékre. A fenntartó szteroidterápiában részesülők átlagosan 50,8+-48 hónap alatt 13 503+-7415 mg methylprednisolont kaptak. Csontanyagcseréjüket a fenti paraméterek közül a denzitometriás eredményekjelezték legérzékenyebben, a betegek 36%-ában osteoporosis, 38%-ában osteopenia igazolódott. A lumbalis gerincen mért T-score a szteroidterápiás idővel és a kumulatív dózissal, a combnyakon mért T-score a kreatininclearance-szel függött össze szignifikáns mértékben.