A stapes ankylosis változatos betegségek együttese, melyet sajátos, eddig még nem osztályozott kórszövettani elváltozások jellemeznek. Irodalmi adatok alapján az otosclerosis klinikai és demográfiai jellemzői valójában a stapes ankylosisra vonatkoznak. A klinikai gyakorlatban az otosclerosis és a stapes ankylosis diagnózisa gyakran átfedésbe kerül: a két fogalmat rendszerint helytelenül, szinonimaként értelmezik. Tanulmányunkban 284, stapedectomia során eltávolított, nem-otosclerosisos stapes szövettani vizsgálatát végeztük el. Az otosclerosist szövettani vizsgálattal kizártuk. A metszetek maradékát homogenizáltuk, majd a teljes nukleinsav tartalmat kivontuk és végül kanyaróvírus specifikus RT PCR-t végeztünk. A nem-otosclerosisos stapes fixációt a kanyaróvírus RNS teljes hiánya jellemezte. Szövettanilag a nem-otosclerosisos stapes ankylosis hat fő megjelenési formája különíthető el: annuláris kalcifikáció (N=152, 53,5%), globuláris fibrózis (N=49, 17,25%), lymphoplasmocytaer infiltráció (N=31, 10,9%), haemosiderosis (N=22, 7,75%), cholesterol- és mucin granulóma (N=17,6%) és végül amyloidosis (N=13, 4,6%). Fontos hangsúlyozni, hogy az ankyloticus stapes talpak kétharmada patológiás csontátépülést mutatott. Nem-otosclerosisos stapes fixációk esetén a stapes talp fragmentációja és az úgynevezett "floating footplate" kialakulása meglehetősen ritka volt (7%; 0,35%). A nem, otosclerosisos stapes fixációk olyan alapvető hisztopatológiai elváltozásokat mutattak, melyek az otosclerosissal szemben más szervekben és számos betegség esetén is előfordulhatnak, ezért kórszövettanuk nem szervspecifikus. A nem-otosclerosisos stapes fixációk prevalenciája kb. 30% az összes stapes ankylosis között, ennek megfelelően epidemiológiai és klinikai jelentőségük nagy. A stapes ankylosisok differenciáldiagnózisa alapvetően fontos, hiszen hosszú távú prognózisukban és a sebészi megoldások terén különbségek vannak.