Az alvást és zavarait az emberiség történetében mindig is kiemelt érdeklődés övezte. Az insomniát (alvási elégtelenséget) már az ókori orvosok is fontos, kezelést igénylő problémának tartották. Az alvást egyfajta passzív állapotnak vélték, mely során a testi funkciók a minimálisan szükséges energiával, "takarékon" működnek, miközben a szervezet pihen és megújul. Ma már tudjuk, hogy az alvás nagyon aktív folyamat, és a regenerációt a passzivitás helyett inkább egyfajta "alternatív üzemmóddal" éri el.