Cél: A mentésben dolgozók egészségi állapota egyre fontosabb tényezője a betegellátás minőségének. Magyarországon ugyan végeztek egyes kisebb térségekre kiterjedő vizsgálatokat, azonban szisztematikus átfogó vizsgálat ebben a tárgykörben még nem készült. A vizsgálat célja a mentődolgozók egészségi állapotának szubjektív, önértékelésen alapuló felmérése. Módszerek: Az Országos Mentőszolgálat kivonuló állományának körében végeztünk kvantitatív, survey típusú keresztmetszeti vizsgálatot 2008-ban. A vizsgálat az ország valamennyi régiójára kiterjedt, a mintaválasztás módja biztosította a felmérés reprezentativitását. A kérdésekre 364 fő értékelhető válaszát kaptuk meg anonim módon. Az adatokat rögzítés és kódolás után MS Excell Program segítségével leíró statisztikai eljárásokkal elemeztük és khi-négyzet próbával vizsgálatuk a változók közötti összefüggések szignifikanciáját. Eredmények: Az eredmények szerint a mentődolgozók általános egészségi állapotának önmegítélése nem különbözik szignifikánsan a kontrollnak tekinthető populáció-étól. A beosztás szerint és a túlmunkavállalás szempontjából viszont e foglalkozási rétegen belül jelentős különbségek vannak. Legkedvezőtlenebb helyzetben a gépkocsivezetők, illetve a mentőtisztek és általában a másodállást vállalók vannak. Munkájukra, munkaterhelésükre jellemző a túlhajszoltság, a gyakori stressz, viszonylag kevés szabadidő, kevés rekreatív fizikai aktivitás. Következtetés: A kapott eredmények alapján érdemes lenne rendszeres fizikai állapotjavító tréningeket bevezetni a mentődolgozók körében, ami hozzájárulhatna lelki megterhelésük elviseléséhez is.