Becslések szerint a végállapotú vesebetegségek mintegy 15-30%-át krónikus tubulointerstitialis nephritis és ismeretlen eredetű nephritis okozza. Ezen esetek tekintélyes részének hátterében gyógyszer okozta nephrotoxicitás állhat. A gyógyszer-nephropathia veszélye különösen magas idős betegekben, itt az előfordulás akár 60-70% is lehet. Az elmúlt 30 évi helyzethez képest az idős betegek részaránya, komorbiditása magasabb, gyakrabban szenvednek cardiovascularis megbetegedésekben, diabetesben. Ezek miatt fokozódott a potenciálisan vesetoxikus gyógyszerek, valamint a vesetoxicitás szempontjából kockázatot jelentő diagnosztikus eljárások alkalmazása. Bár a felelős gyógyszerek adásának felfüggesztése után a vesekárosodás az esetek többségében reverzibilis, ez azonban nem mindig komplett. Ráadásul, mivel a vesekárosodás jelei kezdetben csak laboratóriumi eltérésekben nyilvánulnak meg (szérumkreatinin-, -káliumszint fokozatos emelkedése, proteinuria), a károsodásra sokszor csak akkor derül fény, ha a betegnél valamilyen okból laboratóriumi vizsgálat történik, vagy ha a vesekárosodás olyan mértékű, hogy már klinikai tüneteket okoz (hypertonia, ödéma, azotaemia tünetei). Utóbbi esetben már komoly esélye van annak, hogy irreverzibilis károsodás alakult ki.