A szerzők fiatal nő kórtörténetét ismertetik mint az acromegalia diagnosztikus buktatóinak és a terápiás lehetőségek sokféleségének példáját. A beteget 21 éves korában, majd ismételt relapszusok miatt 26 és 30 éves korában is megoperálták hypophysis-macroadenoma miatt (szövettan: eromophob, illetve kevert cromophobl eosinophil adenoma). Az első sebészi beavatkozást megelőzően a szérum prolaklinszintje enyhén emelkedett, a továbbiakban (bromoeriptin-kezelés nélkül is) normális volt. Az első műtétet kővető hároméves bromocriptin-terápia a recidívákat nem gátolta meg. A második műtétet követően ovulációt serkentő kezelésre hármas ikreket szült. A közlemény szerzői ekkor találkoztak először a beteggel, akin szembeötlő acromegaliás jeleket láttak. A vizsgálatokkal a növekedési hormon (hGH) túltermelését igazolták. Ennek szokásos gyógyszeres kezelése azonban sem magasra titrált octreotid LAR, sem lanreotid-adagokkal nem volt kellően hatásos. Következő lépésben gamma-késsel kísérelték meg a daganat méretének és hormontermelésének csökkentését. A hatásra várakozva átmenetileg hGH-receptor-antagonista pegvisornant adását vezették be. Az acromegalia kezelésére jelenleg rendelkezésre álló lehetőségeket rendszerint a következő sorrendben alkalmazzák: idegsebészeti műtét, (dopaminagonisták), szomatosztatin-analógok, sugárkezelés, hGH-receptor-antagonista gyógyszerek. Ám az egyes betegek (diagnosztikája és) kezelése olykor ennél is bonyolultabb lehet.