A tüdőembólia incidenciája, és gyakori haláloki szerepe miatt régóta a képalkotó diagnosztika fókuszában áll. Számos módszert használhatunk a minél gyorsabb és pontosabb diagnózis felállítása érdekében. A leggyakrabban használt módszerek a perfúziós és inhalációs tüdőszcintigráfia, echokardiográfia, mellkas röntgenfelvétel, computer tomográfiás (CT) tüdő angiográfia, magmágneses rezonanciás (MR) angiográfia. A módszerek folyamatosan fejlődnek és újabb technológiai megoldások bővítik a lehetőségeket. Ilyen a dual energiás CT technika, mely lehetővé tette, hogy a jód atomok (kontrasztanyag) eloszlásáról egy minden eddiginél pontosabb képet kapva, egy vizsgálattal a tüdőangiográfia mellett a tüdő perfúzióról is pontos képet kaphassunk. Ezzel lehetővé vált, hogy jelentősebb időveszteség nélkül, egy vizsgálattal kizárjuk, vagy igazoljuk a terápiát igénylő tüdőembólia meglétét vagy hiányát.