A biomarkereken keresztül bepillanthatunk a szívelégtelenség kórélettani folyamataiba. Segítségünkre lehetnek a kórisme és a kórjóslat megállapításában, a kezelés kiválasztásában. Egyszerű laboratóriumi paraméterek (szérumnátrium, kreatinin, hemoglobin, hematokrit) is hordozhatnak prognosztikus információt, és a jövőben hasznosak lehetnek a specifikus terápia kiválasztásában. Az agyi nátriuretikus peptid (BNP), illetve az NT-proBNP meghatározása hasznos a légszomjban szenvedő betegek akut ellátásában és az akut szívelégtelenség elkülönítő kórismézésében, főleg a két marker nagy negatív prediktív értéke miatt. Az újfajta szűrőmódszerekkel sokrétű lehetőség nyílik a betegség szempontjából fontos biomarkerek azonosítására. Ennek egyik példája a GDF-15, amely krónikus szívelégtelenségben független prognosztikus információval szolgál. Különböző kórélettani folyamatokat tükröző biomarkerek kombinációjával talán javítható a klinikai modellek prognosztikus pontossága.