A transthoracalis tűbiopszia több mint 126 éves történetében minőségi változást jelentett a képalkotó diagnosztika fejlődése és a vékonytű-biopsziás technikák elterjedése. A biopszia indikációi közé tartoznak azok az intrathoracalis (mellkasfallal összefüggő, intrapulmonalis és mediastinalis) elváltozások, melyek bronchoscoppal nem érhetők el, és a citológiai és/vagy szövettani lelet befolyásolja a beteg kezelését, illetve eldöntheti a megbetegedés prognózisát. A vizsgálatok többségét napjainkban radiológusok végzik, pulmonológusokkal és patológusokkal szoros együttműködésben. Az esetek nagyobb részében a nyert anyag citológiai vizsgálatra alkalmas, de egyre több helyen alkalmazzák a szövettani mintavételre használható technikákat. Az eredményesség függ az elváltozás nagyságától, elhelyezkedésétől, a célzási technikától, az alkalmazott biopsziás módszertől, a patológus jelenlététől, illetve a vizsgáló és a patológus tapasztalatától. 2 cm-nél nagyobb daganat esetén a szenzitivitásnak meg kell haladnia a 90%-ot. A leggyakoribb szövődmények a légmell és a vérzés; fatális kimenetel, illetve tumorszóródás nagyon ritkán fordul elő. A komplikációk többsége a beavatkozás utáni órában jelentkezik.