A Szegedi Tudományegyetem Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézetének hemodinamikai munkacsoportja 20 éve foglalkozik a prekondicionálás antiarrhythmiás hatásának vizsgálatával. Eredményeik meggyőzően bizonyítják, hogy akár rövid koszorúér-okklúziókkal ("klasszikus"prekondicionálás), akár a szív elektromos ingerlésével, illetve az erőteljes fizikális terheléssel jelentős mértékben csökkenthetők azok az ischaemia és reperfúzió során fellépő súlyos, gyakran fatális kamrai arrhythmiák, amelyek az esetek döntő többségében hirtelen szívhalált idéznek elő. Kutatásaik megerősítették azt a mások által is felismert, de elsődlegesen a prekondicionálás infarctusos területet csökkentő hatására vonatkozó vizsgálatokból származó ismereteket, hogy a prekondicionálás kardioprotektív hatása időben két, egymástól viszonylag jól elkülöníthető, ún. korai (a prekondicionáló ingert azonnal követő, de rövid ideig tartó), illetve késői (a prekondicionáló inger után 20-24 óra elteltével kialakuló és 2-3 napig fennálló) fázisban jelentkezik. Kísérleteik elsődlegesen a kardioprotektív hatás kialakításában szerepet játszó ún. "trigger" folyamatok vizsgálatára irányultak. Hipotézisük szerint mind a koszorúerek endotheliumából, mind a szívizomsejtekből a prekondicionáló inger során olyan endogén kardioprotektív hatású anyagok szabadulnak fel, mint pl. a bradikinin, nitrogén-monoxid, adenozin, opiátok stb., amelyek a szívizomsejtek receptorain hatva elindítják azokat az intracelluláris jelátviteli folyamatokat, amelyek szerepet játszanak a kardioprotektív hatás kialakításában. A jelen elaborátum kísérletet tesz a prekondicionálással kialakítható kardioprotektív hatás jelenségének és mechanizmusának összefoglalására, elsődleges szempontként tartva a szerző és mtsainak ezen a területen végzett húsz éves kísérletes munkáját.