A szerzők vizsgálataikban colorectális carcinómában (CRC) szenvedő betegek vérmintáit hosszú távú követéses vizsgálatban elemezték. Az elvégzett műtétek és a neoadjuváns kezelés hatását vizsgálták a cmyc, Ha-ras, Bcl-2, Ki-ras onkogén és a p53 tumorszupresszor gének, mint molekuláris epidemiológiai biomarkerek expressziójára, valamint a CA19-9, CEA tumormarkerekre összehasonlítva azokat. A standard klinikai laboratóriumi paraméterek mellett vizsgálták a vér scavenger hatású molekuláinak antioxidáns kapacitását is. A vizsgálatokat a műtét napján, majd attól számítva egy hét, három és hat hónap, illetve egy év elteltével végezték. Fenti gének expressziói, mint molekuláris epidemiológiai biomarkerek; sejtszinten játszanak kulcsszerepet az onkogenezisben és az immortalizációban illetve a (pro)apoptotikus állapot kialakításában. Eddigi vizsgálataik alapján feltételezhető, hogy expresszióiknak változásai követi a műtéti beavatkozást (és a neoadjuváns terápia hatását) és hosszú távon a colorectális carcinómák lefolyására engednek következtetni. Vizsgálatukat 20 fős klinikai betegcsoporton végezték. A műtét előtt a betegek kálcium- fólinát és 5- flourouracil (5FU) és 45 Gy sugárdózis kombinált neoadjuváns terápiában részesültek, azt követően a műtéti specimen hisztológiai vizsgálatának eredményeitől függően oncoteam döntött a posztoperatív adjuváns kezelésről, mely minden esetben a de Gramont séma szerint zajlott. A műtét és a terápia hatására a c-myc és a p53 gén expressziója folyamatosan csökkenő tendenciát mutatott. A 12. hónapra a műtét és a terápia jelentősen csökkentette a vérben a c-myc, Ha-ras, Bcl-2, Ki-ras onkogének illetve a p53 tumorszupresszor gén expresszióját. A CA19-9 és a CEA tumormarkerek átlagainak nyomonkövetése a vizsgálat időtartama alatt nem korrelált a génexpressziók emelkedésével mért biomarkerek eredményeivel, mivel a fenti biomarkerek a rezidiumok meglétére vagy recidivák kialakulására utalnak, míg a molekuláris epidemiológiai kulcsgének expressziójának vizsgálata a korai biológiai hatással hozhatók összefüggésbe a carcinogén/szuppressziv hatások eredőjeként. Ezen molekuláris epidemiológiai biomarkerek csökkenésükkel jól jelezték a tumor műtéti eltávolítását követő változást; hasznosak lehetnek az esetleges későbbi lokális recidiva vagy távoli áttét korai felismerésében, a betegség folyamatának a monitorozásában.