A vizsgálat célja: Az intézetünkben folyó komplex oktatási programokon való részvétel és a betegek későbbi életmódja közti kapcsolat jellemzése. Vizsgálati módszer és minta: A balatonfüredi Állami Szívkórházban 2004. május 5. - 2005. február 16. között korai rehabilitációs kezelésre érkező 742 koszorúsér beteget vontunk be a vizsgálatba. Kezelésük alatti oktatási programbeli részvételi arányukat elemeztük. Egy év után 340 betegtől telefoninterjúban kaptunk adatokat az alapvető életmódi szokásokról. A minta megoszlása: 240 férfi, 100 nő, átlagéletkoruk 62,7+-9,7 év, 129 fő szívizom infarktus, 36 fő elektív angioplasztika, 175 fő coronaria bypass műtét után kezelésre érkező beteg. Az adatok statisztikai feldolgozása során egymintás T-próbát, variancia analízist és leíró statisztikákat alkalmaztunk. Az eredményeket átlag +- SD formában tüntettük fel, szignifikánsnak a p<0,05 értéket tekintettük. Eredmények: Külön elemeztük a dohányzási szokásokat, a diétás előírások betartását, a testsúly változását, a fizikai aktivitást, mint legfontosabb életmódi tényezőket. Egy évvel az akut esemény után kevesebb beteg dohányzott (25,4 % vs. 17 %, p<0,001), 67% tartott részleges diétát. A cukor anyagcsere-zavarral bírók (37,2%) és attól mentes betegek diétás szokásai lényegesen eltértek (p<0,001). A betegek súlya számottevően nőtt (79,2 +- 13,6 vs. 81,5 +- 14,2 kg, p<0,001). A diétát pontosan tartó betegek súlya kevésbé nőtt (p<0,01), 15,6% végzett sportszerűen fizikai munkát egy évvel az akut esemény után. A fizikailag aktívabb életet élő, diétát pontosan tartó betegek a rehabilitáció alatt gyakrabban látogatták az oktatásokat.