Annak ellenére, hogy az epilepsziás gyermekek nagy része a normális intelligenciaövezetbe tartozik, a különböző tanulási és magatartási problémás gyermekek aránya sokszorosa az átlagpopulációban észleltnél. Ez lehet egyik magyarázata annak, hogy ezen gyermekek az intelligenciaszintjüknél alacsonyabb iskolai végzettségűek, így későbbi társadalmi-foglalkozási előmenetelük is gyengébb egészséges társaikhoz képest. Az epilepsziás gyermekek másik nagy csoportja, kb. 15%-a, mentálisan retardált, közöttük lényegesen nagyobb arányban fordulnak elő terápiarezisztens betegek. A gyakori epilepsziás rosszullétek miatt e gyermekek kirekesztődnek a különböző rehabilitációs intézményekből, kognitív és mozgásfejlesztésük csak az epilepsziában jártas szakemberek segítségével oldható meg. Eredményeink azt mutatják, hogy a megfelelő időben elkezdett, a gyermek egyéni képességei alapján összeállított és a gyermek fejlődésével párhuzamosan változtatott terápia segítségével elérhetjük azt, hogy egyrészt a normális intelligenciaövezetbe tartozó epilepsziás gyermekek iskolai előmenetele ne különbözzön lényegesen egészséges társaikétól, másrészt a terápiarezisztens, mentálisan retardált gyermekek is iskolázhatók legyenek.