A limfoid őssejtből származó, a sejtsorból kifejlődő természetes killersejtek (NK, natural killer) a veleszületett, (nem-adaptív) immunapparátus részei. A szervezetben hármas funkciót látnak el: a.) citotoxikus reakcióval pusztítják el a folyamatosan, a környezeti hatásokra véletlenszerűen képződő (mutáns) tumorsejteket, a vírus fertőzött sejteket és egyes sejten belüli élősködő kórokozókat (parazitákat), b.) aktivációt követően számos szabályozó-üzenetközvetítő molekulát (un. citokint) termelnek, szabályozva ezzel az immunválaszt, c.) végül sejtfelszíni receptoraik révén erősítő-kiegészítő (co-stimulációs) jelet továbbítanak a T- és B-lymphocyták felé. Beigazolódott, hogy felismerő receptor-családokkal bírnak, amelyeken keresztül gátló- vagy aktiváló hatású jelátvitel történik. Mind jobban ismertté váltak az NK sejtek receptorai és az általuk felismert MHC-I molekulák. E hármas funkció révén a szervezet integritásának megőrzése mellett a szervezet immunválaszát szabályozó működést végeznek. Az MHC génektől eltérő genetikai kódoltság folytán az NK receptorok a HLA-I ligandumoktól függetlenül öröklődnek. Az immunglobulin-szerű KIR receptor család (killer cell immunglobulin-like receptor) a 19-es kromoszómán kiterjedt genetikai szerveződést és szerkezeti változatosságot mutat, a lektin receptorok pedig ettől eltérően a 12-es kromoszómán kifejezetten konzervatív szerkezetet jelentenek. Az utóbbi években ismertté váltak azok a genetikai módszerek, amelyek segítségével az egyes NK sejtcsaládok közelebbi típusa meghatározható, a klinikumban pedig napvilágot láttak azok az eredmények, amelyek a rosszindulatú hematológiai betegségek gyógyítására alkalmazott őssejt átültetésekben az NK sejtek receptor-ligand kapcsolatának és kompatibilitásának szerepét igazolták.