A lymphomák jelentős része, köszönhetően a modern és a prognosztikai állapothoz igazított (rizikóadaptált) kezeléseknek, gyógyítható. Eredményeink további javítása szükséges azonban, különösen fontos az elsődleges kezelésre kevésbé vagy nem reagáló betegség korai felismerése, mert az erélyes mentő kezelés korai alkalmazása nagy haszonnal járhat. Ezen kezelési módok irányítására a jelenleg használt kockázati rendszerek nem megbízhatók, továbbá az új protokollok pontosabb, betegspecifikus kockázatértékelést tesznek szükségességé, figyelembe véve a lymphomák biológia sokszínűségét is. A 18-ftuoro-2-dezoxi-D-glukóz pozitronemissziós tomográfia 18FDG-PET/CT nemcsak a kezelés utáni restaging során, hanem a kezelés alatt is korán jelzi azokat a dinamikus, metabolikus változásokat, melyek a lymphoma kezelhetőségét mutatják. Bizonyított, hogy az 1-3 kemoterápiás ciklus után végzett ún. interim PET pozitivitása vagy negativitása szorosabb, szignifikáns összefüggést mutat a lymphomák prognózisával, mint a jelenleg használatban lévő rizikórendszerek. A korai kezelési válasz mint prognosztikai információ azonnali kezelésmódosításra is lehetőséget ad. A szerzők CHEAP (chemotherapy effectiveness assessed by PET) prospektív vizsgálatukba eddig 112 új lymphomás (döntően Hodgkin- és diffúz nagy B-sejtes) beteget választottak be, akik 2/3-ánál már interim PETI CT-re is sor került. Komplett metabolikus remissziót 80%-ukban észleltek, náluk a megkezdett kezelést folytatták. A kb. 20%-nyi interim PET pozitív beteg többségénél terápiaváltás, intenzifikáció és néhányuknál már nagy dózisú kezelés és őssejt-transzplantáció is történt. Az irodalmi adatokkal egyezően megállapítják, hogy az interim PET pozitivitása rossz prognózissal jár, és a betegek többségében terápiaváltást indokol, míg annak negativitása esetén még kérdéses a kezelés csökkentésének módja és hasznossága.