A szerző áttekinti a hazai körzeti orvosi rendszer háziorvosi rendszerré való átalakulásának történetét, érintve a főbb szakmai, képzési, jogi és pénzügyi vonatkozásokat. A jelenlegi problémák fő okait a humán erőforrás és utánpótlásának elégtelenségében, az alulfinanszírozottságban, az adminisztrációs túlterhelésben, a minőségi munkában való érdekeltség hiányában és a jogszabályi környezetben látja. Összehasonlítja az aktuális nemzetközi tapasztalatokkal, elemzi ezek eredményeit. A változásban lévő környezet más egészségügyi struktúrát, nemcsak orvos által végezhető ellátást, prevenciós szemléletet és a lakosság részéről is más hozzáállást igényel. A továbblépés egyik irányát a más munkatársak bevonásával kialakítható, közeljövőben bevezethető praxistársuláson alapuló modellkísérletben látja. Ezek a tapasztalatok beépíthetők lennének egy későbbi, a munka minőségét is elismerő finanszírozási reformba, amelynek elemeire javaslatot is tesz.