A kutatás-fejlesztés (K+F) az európai integráció kezdeteitől fogva kiemelt szerepet játszott a közösség életében; jelentősége az utóbbi néhány évben - a lisszaboni stratégia meghirdetését követően - fokozódott. A közösségi kutatásokban mindig is meghatározó részük volt a keretprogramoknak, amelyeket azzal a céllal hoztak létre, hogy összehangolják a nemzeti K+F-tevékenységeket, illetve hatékony módon válasszák szét a közösségi szintű és a nemzeti keretek között megvalósítható feladatokat. A közösség már igen korán felismerte az élettudományok jelentőségét, így nem véletlen, hogy azok a második legnagyobb finanszírozású prioritássá váltak az utolsó két keretprogramban. Jelen tanulmány történeti és egyben elemző, értékelő áttekintést ad a közösségi K+F-politika, -tevékenység fejlődéséről a kezdetektől napjainkig. Részletesen megvizsgálja, hogy a keretprogramok szerkezetének, feltételrendszerének, szabályainak és prioritásainak változása hogyan követte a közösségi kutatásokkal szemben támasztott társadalmi, gazdasági igények alakulását. Nagy hangsúlyt fektet az élettudományi kutatások fejlődésének elemzésére, annak bemutatására, hogy ezek mennyiben feleltek meg a kor kihívásainak, hogyan épültek be a keretprogramok rendszerébe. A tanulmány további kutatási területe annak vizsgálata, hogy a magyar kutatók milyen eredményesen tudtak bekapcsolódni a közösségi kutatásokba, kiemelten a keretprogramok élettudományi területén. E kérdés megválaszolásához elengedhetetlen volt az európai nyilvános és zárt adatbázisokban rendelkezésre álló adatállomány áttekintése, feldolgozása és elemzése.