A vizsgálat célja: felmérni a belső feszültségszabályozás jellemzőit ápolóhallgatók körében és meghatározni a faktorok belső összefüggéseit. Vizsgálati módszerek és minta: Brengelmann féle szorongás skála. A szerzők a kutatást a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi és Szociális Képzési Karán végezték nappali és levelező tagozatos ápoló hallgatók körében (N=350). Eredmények: a foglalkozás segítő jellegének megfelelően a kapcsolatteremtési készség szintje jónak mondható. A társas kapcsolatrendszer működtetése szempontjából kedvezőtlen vonásnak elsősorban a magatartás rigid jellege bizonyult. A neuroticitás és az extraverzió-introverzió faktorok közötti szignifikáns összefüggés arra utal, hogy az erősen introvertált, illetve erősen extravertált személyiségtípus egyaránt hajlamosít az érzelmi labilitásra. A tagozatok közötti eltérések vizsgálata alapján megállapítható, hogy a nappali tagozatos hallgatók esetében fokozottabban fennáll a külső környezeti hatások általi befolyásolhatóság veszélye, amelyet az érzelmi labilitás fokozott megléte is alátámaszt. Következtetések: a beteggel/klienssel való interperszonális kapcsolatokban az ápoló gyakran találkozhat belső konfliktusra, bizonytalanságra okot adó helyzetekkel, ezért kiemelten fontosnak tartjuk ezen személyiségvonások feltérképezését és fejlesztését a képzés során.