A kvantitatív sacroiliacalis szcintigráfia során az aktív sacroileitis igazolása a sacroiliacalis index (SI-index) kórosan magas értékén alapul. Az SI-index normáltartományára és felső határértékére vonatkozóan azonban eltérő szakirodalmi adatokat találunk. Célkitűzés: A szerző célja az SI-index normálpopulációban előforduló értékeinek meghatározása, a normálértékek nemmel és életkorral való összefüggésének vizsgálata, valamint a saját osztályukon alkalmazható optimális cut-off értékek kijelölése. Módszer: A szerző 740 fős normálpopulációs minta egyedeinek standard módszerrel meghatározott SI-indexeit elemezte. A nemenként és életkoronként (10 éves intervallumokban) kialakított kontrollcsoportok adatait statisztikai módszerekkel összehasonlította. Eredmények: Minden szignifikanciaszinten kimutatható lineáris kapcsolat az életkor és az SI-index között: az SI-index értéke az életkor növekedésével csökken. A férfiak és a nők SI-index-értékei között is minden szignifikanciaszinten különbség van. Az SI-index egyénenkénti oldalkülönbségének átlaga nem különbözik szignifikánsan az egyes csoportokban. Következtetések: Mivel az SI-index normáltartománya életkoronként és nemenként különbözik, eltérő cut-off értéket kell használni az egyes csoportokban. Kétoldali sacroileitis diagnózisához a szerző a legmegbízhatóbb cut-off értéknek a 99%-os konfidenciaintervallum felső határát tartja, a 95%-os és a 99%-os konfidenciaintervallum felső határa közé eső értékek kétes kategóriaként kezelendők. Az egyoldali sacroileitis diagnózisa a jobb és bal SI-index közötti megnövekedett különbség alapján is felállítható. Az SI-index interpretálásánál a sacrum anatómiai variációinak figyelembevétele elengedhetetlen.