Az elhízás időben történő felismerése a kardiovaszkuláris kockázati tényezők és betegségek kezelését, illetve megelőzését segíti elő. Az abdominális elhízás könnyen vizsgálható a haskörfogat mérésével. A haskörfogat mérésének jelentőségét hangsúlyozandó világméretű vizsgálat részeként 41 hazai háziorvosi praxisban 1234 felnőtt, 20-80 év közötti, bármely okból az orvosi rendelőt felkereső beteg esetében a szerzők rögzítették az alapvető antropometriai, illetve anamnesztikus adatokat. A keresztmetszeti vizsgálat eredményei (értékelhető betegek száma 1199, férfi: 421, nő: 778) megerősítik, hogy hazánkban a testtömegindex (BMI) értékével jellemzett túlsúlyosság (BMI 25,0-29,9 kg/m2) és elhízás (BMI >=30 kg/m2) meglehetősen gyakran fordul elő a felnőtt lakosság körében (férfiak: 73,9%, nők: 68,0%). Az abdominális elhízást jelző kóros haskörfogat szintén igen gyakori (férfiak: ATP III szerint kóros érték 44,4%, IDF szerint kóros érték 72,4%; nők: ATP III szerint kóros érték 66,3%, IDF szerint kóros érték 83,3%). A BMI és a haskörfogat értéke az életkorral együtt, a 70. életévig bezáróan növekszik. Mind a BMI, mind a haskörfogat növekvő értéke a betegek kórelőzményében szereplő kardiovaszkuláris betegségek, lipideltérések, hypertonia és diabetes mellitus előfordulási gyakoriságával szoros összefüggést mutat. Az eredmények alátámasztják azt a nézetet, amely szerint a klinikai gyakorlatban (a háziorvosi praxisokban) - az antropometriai adatok mérésekor - minden esetben indokolt a haskörfogat értékét is rögzíteni.