A szénanátha előfordulási gyakorisága egyre magasabb. Az allergiái rhinitis és az asztma gyulladásos megbetegedések, amelyek "egy légút megbetegedésként" epidemiológiai, kórélettani és klinikai szempontból is összefüggenek egymással. Amennyiben az allergiás gyulladás a felső légutakat érinti kizárólagosan, úgy szénanátháról beszélünk, azonban ha az alsó légutak is érintettek, a szénanáthához asztma társul. Ismert hogy a szénanáthások mintegy 30%-a egyidejűleg asztmában is szenved, az allergiás rhinitis szignifikánsan, mintegy háromszorosára emel az asztma kialakulásának valószínűségét. Az asztma allergiás náthához való csatlakozására utal, ha a beteg esetében az alábbi négy jellemző bármelyike fennáll: mellkasi sípolással vagy nehézlégzéssel járó rosszulléte az anamnézisben; éjszakai zavaró köhögés jelentkezése; fizikai terhelést követő nehézlégzés, köhögés vagy sípolás; mellkasi szorítással járó fulladásos rosszullét bármikor a beteg élete során. Amennyiben fentiek bármelyike igaz szénanáthás beteg esetén, úgy asztma irányi kivizsgálása javasolt, hiszen az alsó és felső légutak allergiás megbetegedéseinek együttes, hatékony kezelése eredményeképpen a legkevesebb szövődmény mellett a lehető legjobb életminőség érhető el.