A krónikus szívelégtelenség magas prevalenciája, morbiditása, mortalitása, valamint a kórképpel kapcsolatos jelentős költségek miatt igen nagy népegészségügyi problémát jelent. Az elmúlt évtizedek jelentős előrehaladást hoztak a krónikus szisztolés szívelégtelenség gyógyszeres és eszközös kezelése terén. Az angiotenzin-konvertázenzim-gátlókról, a béta-blokkolókról, az aldoszteron-receptor-antagonistákról, valamint a közelmúltban a direkt vazodilatátor kombinációról (nitrát+hidralazin) igazolódott, hogy a betegek panaszainak és tüneteinek javításán, a balkamra-funkció kedvező befolyásolásán túl képesek javítani a betegek morbiditását és mortalitását is. Ugyancsak az elmúlt évek eredménye a különböző eszközös kezelési stratégiák bevezetése a krónikus szisztolés szívelégtelenség kezelési gyakorlatába. Kevés evidenciával rendelkezünk azonban a krónikus diasztolés szívelégtelenség kezelésére vonatkozóan. Az elkövetkező évek fontos feladata a rendelkezésünkre álló terápiás lehetőségek minél szélesebb körű kihasználása, valamint új terápiás lehetőségek keresése a kórkép még sikeresebb gyógyításához.