A bizonyítékokon alapuló irányelvek a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) kezelésével kapcsolatban három területre összpontosítanak: az életmód megváltoztatására, a kardiovaszkuláris kockázati tényezők erélyes kezelésére és a vércukorszint normalizálására (7% alatti hemoglobin A1c-szintre). A T2DM-re jellemző az inzulinrezisztencia, a csökkent inzulinszekréció és a máj fokozott glükózleadása; az egyes gyógyszercsoportok ezek közül egyre vagy többre hatnak. Első vonalbeli szernek a májban a glükózleadást csökkentő és a perifériás szövetek inzulinérzékenységét fokozó metformint tekintjük. A további választási lehetőségek: szulfonilureák, egyéb inzulinszekréció-fokozó szerek, alfa-glükozidázgátlók, tiazolidindionok. A vércukorszint normalizálása érdekében a frissen diagnosztizált T2DM-betegeknek akutan inzulin is adható, vagy az orális antidiabetikus szerek inzulinnal is kiegészíthetők. A napi többszöri inzulininjekcióval kezelt betegeket leszámítva kérdéses, hogy van-e haszna az otthoni vércukorszint-monitorozásnak.