A hiperpigmentáció gyakori formái a gyulladást követő hiperpigmentáció, a májfolt, a szoláris lentigók, a szeplők és a tejeskávéfoltok. A hiperpigmentációk túlnyomó többsége jóindulatú és könnyen diagnosztizálható, de fontos a melanoma, illetve az azt megelőző elváltozások kizárása és a szisztémás betegséget kísérő bőrjelenségek felismerése. A gyulladást követő hiperpigmentáció, a májfoltok, a szoláris lentigók és a szeplők helyileg alkalmazott szerekkel, felületi hámlasztással, krio- vagy lézerterápiával kezelhetők. A tejeskávéfoltok kimetszéssel vagy lézerkezeléssel távolíthatók el. A hipopigmentációs rendellenességek azonosítása olykor nem könnyű, de az egészséget inkább csak a ritka, veleszületett elváltozások (pl. albinizmus, piebaldizmus, sclerosis tuberosa, hipomelanosis Ito) veszélyeztetik. A hipopigmentáció leggyakoribb szerzett formái a vitiligo, a pityriasis alba, a tinea versicolor és a gyulladást követő hipopigmentáció. A kiterjedt vagy generalizált vitiligót kozmetikumokkal el lehet fedni, vagy kezelhető a betegség repigmentációs foto-, illetve fotokemoterápiával. Kis kiterjedésű, nem növekvő vitiligo esetén a bőrátültetés lehet a megoldás.