A tuberkulózis sebészetének ontogenezise és a tüdőráksebészet fejlődése figyelemre méltó hasonlóságokat mutat. A tuberkulózis megismerése és kezelése három, szigorú sorrendű, olykor részben átfedéseket mutató fázison ment át: diagnosztikus, oki és terápiás lépcsőkön. Ezzel szemben a tüdőrák gyógyítása az oki fázis megkerülésével is, részlegesen bár de hatékony. A tuberkulózis tanítása az, hogy a virchowi tanok nyomán Villemin mikroszkópos leírása és Koch oki felfedezése nélkül nincs célzott kezelés ("targeted therapy"). A rák gyógyításában erre a kopernikuszi fordulatra még várunk. Az oksági viszony tisztázása azonban nem sine qua non-ja a hatékony kezelésnek. A tuberkulózis-tüdőrák-analógia azt látszik igazolni, hogy paradox módon és korlátozottan bár, de a sebészi megoldás az oki tényező feltétlen ismerete nélkül is képes elfogadható gyógyeredményeket elérni. Érdemi áttörés ugyanakkor csak a nem véres úton történő kezeléssel való összefonódástól várható, az oki kezelés eljöveteléig, legalábbis bizonyosan. A történeti összehasonlítás azzal a tanulsággal is jár hogy a szisztémás gyógyszeres kezelési módok és a lokális megoldások, főként a sebészet nem alá-fölérendelési viszonyban vannak, a prioritások keresése értelmetlen. A különböző terápiás modalitások egymás dinamikusan változó arányú és súlyú komplementerei. A módszeres történeti összevetés segítséget nyújt a kutatástervezés során a zsákutcák elkerülésére.