Traumás rekesz ruptura - dignosztikus és terápiás problémák / Ágoston Zsuzsanna [et al.]
Bibliogr.: p. 120. - Abstr. hun., eng.
In: Aneszteziológia és Intenzívterápia. - ISSN 0133-5405. - 2008. 38. évf. 3. sz., p. 114-120. : ill.
Szerzők négy traumás diaphragma ruptura (TDR) eset kapcsán rávilágítanak a sérüléssel kapcsolatos diagnosztikus és terápiás problémákra. Retrospektív tanulmányukban vizsgálták a diagnosztikus lépéseket, a biztos diagnózisig eltelt időt, az ISS (Injury Severity Score) / TRISS (Trauma Related Injury Severity Score) értékeket, az intenzív osztályos tartózkodási időt, a gépi lélegeztetés időtartamát, valamint a lélegeztetés során alkalmazott legmagasabb PEEP értékeket. A négy TDR-t szenvedett betegüknél (átlagéletkor: 59,5+-15,6 év, férfi: nő arány 1:3) egy esetben a rekeszizom jobb oldala, 3 esetben bal oldala sérült. Az átlagos ISS érték 37,8+-4,9, a TRISS 34,1+-6,2 volt a TDR csoportban. A biztos diagnózis felállítása minden esetben más-más módszerrel: mellkasröntgen, CT, gyomorfeltöltés kontrasztanyaggal, natív hasi röntgen, illetve video-thorakoszkópia segítségével történt a sérüléstől számított 1., 4., 9. illetve 11. napon. Az átlagos ITO tartózkodási idő 23,3+-4,2 nap, az átlagos gépi lélegeztetési idő 18,8+-2,9 nap volt a TDR csoportban. A traumás diaphragma sérülést szenvedett betegek intenzív osztályos tartózkodási idejének, a gépi lélegeztetés időtartamának megrövidítése érdekében fontos mielőbbi diagnózishoz jutni, emiatt célszerű interdiszciplinális, konszenzuson alapuló diagnosztikus protokollokat alkalmazni. A video-thorakoszkópia fontos, jól használható eljárás jobb oldali rekeszsérülés gyanúja esetén, amikor az egyéb diagnosztikus lépések bizonytalanok.