Az utazási orvostan hazánkban csak mintegy négy éve jelen levő új orvosi disciplina. Feladata elsősorban az utazók megóvása az utazás és az úti cél egészségügyi ártalmaitól, kutatni a megelőzés leghatásosabb módját, eszközeit és magukat az ártó tényezőket. Ez a tudomány külföldön is csak mintegy 20 éves múltra tekint vissza: akkor a fertőzések elleni védekezés, a védőoltások adták a fő tevékenységét. Azóta a világ egészségügyi helyzete és az utazási szokások nagyban változtak; kialakult az utazási iparág, mely olcsóbb és tömeges idegenforgalmat eredményezett. Így megváltozott az utazók összetétele is: fiatal hátizsákos turisták, családok és nyugdíjasok alkotják az utazók többségét. Ezen csoportok utazása nagyobb egészségügyi rizikóval jár, ezért a megelőzés módjai és eszközei is változtak: manapság az utazókat nem elsősorban a fertőzések fenyegetik, hanem a balesetek, a szennyezett környezet, a krónikus betegségek utazás alatti dekompenzálódása. A prevenció klasszikus triásza, az oltás-kemoprofilaxis infektológiai tanácsadás már nem elégítette ki a megváltozott igényeket és követelményeket, megjelent hát az utazási orvostanban a szabadidősportok orvostana, a biztosítás orvostana, és az utazó kuratív ellátása is: a prevenció (utazás-egészségügy) helyébe a prevenció és a terápia komplex tevékenysége, az utazási orvostan lépett. Napjainkra a szakág olyan interdiszciplináris orvosi terület, mely felhasználja a különböző orvosi tudományágak tudását, gyógyító és megelőző módszereit és az utazók betegsége esetén azokat gyógyítja és előkészíti a beteg hazájába való visszatérését. A magyar utazók utazási szokásai nagyban eltérnek a nyugati társaikétól.