Az l-es típusú diabétesz gyakorisága világszerte növekvőben van mértéktartó becslések szerint az 1998-as évhez viszonyítottan 2010-ig 40%-os emelkedés várható. Az epidemiológia gyors változása a környezeti faktoroknak az ún. "fogékonysági" génekre kifejtett hatását jelzi. A prediabéteszes állapot kimutatására jelenleg három marker használatos, úgymint a genetikai hajlam, a keringő szigetsejt ellenes autoantitestek és az inzulintermelő kapacitás meghatározása, amelyekre alapozottan primer, szekunder és tercier prevenciós intervencióra van lehetőség. A jelenleg is kiterjedten folyó kutatás két fő irányvonala egyrészt az autoimmunitás kifejlődésének megakadályozása a környezeti rizikófaktorok kivédése által; másrészt a már fennálló autoimmun folyamat regressziójának és a B-sejtek regenerációjának elérése. A nagyszámú eredmény összegzése már a közeljövőben világos perspektívát adhat a legmegfelelőbb prevenciós beavatkozáshoz.