Háttér: A nyelőcsőszűkületet okozó daganat kiindulási helye általában maga a nyelőcső, de okozhat stenosist a cardia, a tüdő, a mediastinum tumora és ritka esetekben mammatumor metastasisa is. Az ilyen esetek nagy része inoperábilis, általában a betegség előrehaladott stádiuma, illetve a komorbiditás és az életkor miatt. A betegek többsége ezért csak palliatív terápiában részesülhet. A legáltalánosabb és az életminőséget leginkább befolyásoló tünet a dysphagia, melynek megoldására több lehetőség is kínálkozik. Dolgozatunkban az öntáguló fémsztentekkel szerzett tapasztalatainkat foglaljuk össze. Betegek és módszerek: 2003-2008 között tumoros nyelészavar/-képtelenség miatt osztályunkon összesen 64 betegnél (15 nő / 49 férfi) végeztünk 68 endoscopos sztentbehelyezést. Radiológiai kivizsgálást követően a tumor pozíciója alapján distalisan nyitódó antireflux-billentyűvel ellátott vagy a nélküli fedett sztenteket alkalmaztunk, egy esetben proximalisan nyitódó fedett sztent került behelyezésre a tumor magas pozíciója miatt. Célunk a per os táplálhatóság biztosítása, illetve az esetleges fistulák fedése volt. Erdemények: A nyelés minden esetben jelentősen javult. A dysphagia score a sztentbehelyezés előtt átlagosan 3,2 volt, míg a sztent behelyezése után 1,7-re csökkent. Fontos adat, hogy a fistulák zárása minden esetben eredményes volt. A sztentek behelyezése kapcsán technikai problémák alacsony arányban (2/68 - 2,94%) adódtak. A beavatkozásokat követően egy esetben észleltünk 7 napon belül migratiót. Egy betegnél a beavatkozást követően 2 nappal nem fatális myocardialis infarctus alakult ki. Késői szövődményként tumorbenövés, illetve túlnövés öt alkalommal, vérzéses szövődmény összesen négy alkalommal jelentkezett. Fistulaképződést három esetben észleltünk. Hét napon túli sztentmigratio két esetben következett be. Resztentelésre összesen négy esetben, falatelakadás miatt ismételt endoscopos beavatkozásra három esetben került sor.