Háttér: A magas vérnyomás kezelésében számos etiológiai tényező közül az angiotenzin-II hatásának csökkentése kulcsfontosságú, ezért egyre inkább előtérbe kerül a renin-angiotenzin-aldoszteron-rendszerre ható gyógyszerek alkalmazása mind monoterápiaként, mind pedig a gyógyszer-kombinációk részeként. Célkitűzés: A DIVERSE-vizsgálatban a 80, 160 és 320 mg valsartant, valamint a 80, vagy 160 mg valsartant és 12,5, vagy 25 mg hydrochlorothiazidot tartalmazó tabletta vérnyomáscsökkentő hatékonyságát tanulmányoztuk korábban ACE-gátlóval sikertelenül kezelt enyhe és középsúlyos hipertóniás betegek széles körében. A másodlagos célkitűzések közé tartozott a tolerálhatóság és a terápiahűség értékelése. Betegek és módszer: A nyílt, multicentrikus, beavatkozással nem járó, megfigyeléses, 6 hónapon keresztül tartó vizsgálatban 8027 beteg (3869 nő, 4158 férfi, átlagéletkor 58,2+-12,2 év, a betegpopuláció fele 59 év alatti) adatának feldolgozására kerülhetett sor. A betegek a beleegyező nyilatkozat aláírása után összesen három viziten (beválasztás, 4-12. hét, 6. hónap) vettek részt. Minden viziten adatlap kitöltésére került sor, amely a következőket tartalmazta: dátum, a beteg vérnyomása, szívfrekvenciája, kockázati állapota, gyógyszeres kezelés, a kezelés során fellépő nem várt esemény, gyógyszerszedési együttműködés, laboratóriumi leletek. A betegek együttműködését a bevett tabletták száma szerinti négy csoport kialakításával értékeltük. A vizsgált paraméterek változását folytonos változó esetén ismételt méréses varianciaanalízissel, kategorikus változó esetén Friedman-próbával vagy McNemar-próbával végeztük. A kétoldalas szignifikanciaszint 5% volt. A változást a kezdeti és a végső vizit közötti 95%-os konfidencia-intervallummal jellemeztük.