Akit egyszer komoly, tartós fájdalom gyötört, ördögi büntetésnek, kínok kínjának tekinti. Mégis mindenki felismeri annak hasznos voltát is, figyelmeztet bennünket, hogy szervezetünket valamiféle biológiai ártalom érte. A fájdalom a leggyakoribb tünet, amivel a beteg az orvosát felkeresi, néha szuggesztióval is gyógyítható, máskor speciális idegsebészeti eljárásoknak is ellenáll. Ha a károsító ingert nem lehet kiiktatni, vagy az egy hosszan tartó folyamat, mint például a daganatos megbetegedés következménye, akkor a beteg szenved az egyébként óvó jellegű fájdalomtól és romlik az életminősége. A krónikus fájdalom egyenlő a fájdalombetegséggel. Azok a fájdalmak, amelyek 3-6 hónapig tartanak krónikus fájdalomnak tekinthetők. Nem az akut fájdalom krónikussá válásából keletkezik, hanem kezdettől fogva más minőséget képvisel. Számos tünet, mint például pszichovegetatív problémák, alvás- és kedélyzavarok esetenként szomatikus betegségek tetején magasodik ki a fájdalom, mint vezető tünet és maga alá rendel minden életmegnyilvánulást. Ez a fájdalomközpontú életmód, ami a betegre oly jellemző, megkívánja tőlünk már a kezdet kezdetén, hogy szűrjük ki a potenciálisan veszélyeztetetteket, akik a fájdalom első megjelenésekor már fájdalombetegnek tekinthetők.