A parodontalis szövetek gyógyulásának és regenerációjának elősegítésére számos módszer áll rendelkezésre az intraossealis defektusok sebészi kezelése során. A kombinált regeneratív eljárások alkalmazásának fő javallata a csontlaesiók kiterjedése és morfológiája. Az értekezés hat tanulmánya különféle membránok, csontpótló anyagok, zománc mátrixderivátumok és egy növekedési faktorokat tartalmazó autológ adjuváns kombinációinak gyógyulásra történő klinikai hatását vizsgálja parodontalis csontdefektusok esetében. Szintetikus, xenogén és autológ anyagokat használtunk a vizsgálatok során. A tanulmányozott teszt- és kontrollcsoportokban az irányított szövetregenerációhoz (GTR) használt mechanikai barriereket (politetrafluoroetilén és kollagénmembránok), a biológiai barrierként használt zománc mátrixproteineket (EMD), szintetikus (ß-TCP) és xenogén (NBM) csontpótlókat, valamint vérlemezkében gazdag plazmát (PRP) kombináltunk. A fő klinikai paraméter a klinikai tapadásszint (CAL), a másodlagos változó pedig a tasakmélység (PPD) volt, ezek értékeit preoperatíve, majd egy év után regisztráltuk. Az eredmények összegzése és a statisztikai értékelések a következő megállapításokhoz vezettek: a) Mind a tizenegy regeneratív módszer (köztük tíz kombinált) szignifikáns CAL-növekedéshez és PPD-csökkenéshez vezetett. b) A teszt- és a kontrollcsoportokban regisztrált értékek közti különbség nem volt statisztikailag szignifikáns ß-TCP vagy NBM és EMD együttes alkalmazása, illetve PRP + GTR és GTR-rel történő kombinált alkalmazásuk során. c) Négy vizsgálat igazolta, hogy a PRP hozzáadása a graftokhoz nem növelte szignifikánsan a pozitív klinikai paraméterek értékeit, a membrán és a graft típusától függetlenül. d) A klinikai változók szempontjából nem járt előnnyel a vérlemezkében gazdag plazma polipeptid fehérjéinek hozzáadása a természetes csontásványhoz. e) A vérlemezkében gazdag plazmapolipeptid fehérjéi nem növelték a zománc mátrixproteinek regeneratív hatását.