Az intenzív inzulinkezelés (IIT), mint ígéretes kezelési lehetőség bevezetése óta számos kérdés, kétség merült fel alkalmazásával kapcsolatosan egyes speciális betegcsoportok esetén. Intenzív osztályunkon 2005 óta alkalmazunk IIT-t súlyos sérültek esetén. Jelen vizsgálatunkban klinikai audit keretében retrospektíven elemeztük a 2006. január-december között osztályunkon kezelt súlyos poli- és koponya traumás betegek (ISS-Injury Severity Scorem15) adatait, az IIT alkalmazásának gyakoriságát, az előfordult hipoglikémiás eseményeket. A vizsgált időszakban 54 ilyen beteget ápoltunk osztályunkon, közülük 12 beteg részesült intenzív inzulinkezelésben. Ez az összes vizsgált beteg 22,2%. Ismert diabétesz mellituszos beteg ebben a csoportban nem volt. Az átlag életkor 44,2+-17,7 év, az átlag ISS érték 42 pont, az átlag TRISS 52,9+-26,2 %, a medián GCS érték 8 pont volt. A betegek intenzív osztályos tartózkodási idejének (LOS) átlaga 19,1+-5,7 nap. Az 1:2 ill. 1:3 nővér-beteg arány mellett vércukormérést átlagosan 4 óránként végeztünk. A trigger vércukor érték 9-9,5 mmol/l (a protokollban szereplő 8,5 mmol/l-rel szemben), a napi inzulin szükséglet átlag 42,3+-16 egység az IIT csoportban. Hipoglikémiát 7 beteg esetében, 22 mérésnél észleltünk, a legalacsonyabb mért VC érték 2,3 mmol/l volt. A hipoglikémia gyakoriság és az életkor összefüggését vizsgálva (50 év alatti és feletti betegcsoport) ezen kis betegszámú vizsgálatban szignifikáns eltérést nem találtunk. Az audit adatainak elemzése alapján az alkalmazott protokoll, a trigger VC alkalmazásának revízióját indokoltnak látjuk.