A szekunder hypertoniák kezelését nehezítik a következő okok: (I) ritka (vagy ritkának gondolt) voltuk miatt ritkán gondolunk rájuk, (II) diagnosztikájuk (főleg költség-hatékonyan) nem egyszerű, és (III) az esszenciális hypertoniában alkalmazott kezelés sokszor nem hatékony. Alapvető a beteg célzott kikérdezése és alapos vizsgálata, valamint az alapvizsgálatok (melyek között a szérumkálium-vizsgálat kitüntetett jelentőségű) kiterjesztése a kalcium és TSH irányában. Az utóbbi évek kutatásai alapján a primer aldosteronismus sokkal gyakoribbnak tartandó, mint korábban gondoltuk, a leggyakoribb endokrin hypertoniaforma, rezisztens esetben feltétlenül gondolni kell rá. Szűrése azért bonyolult, mert nagy a szűrendő populáció, a szükséges laboratóriumi háttér jelenleg széles körre nehezen terjeszthető ki, az eredményt számos klinikai körülmény befolyásolja (szérumkálium, gyógyszerek, testhelyzet, konyhasó bevitel, stressz, pszichés problémák stb.), és nincs optimális pontosságú szűrőmódszer. A helyzetjavulását hozná a rezisztens hypertoniában különösen hatékony spironolakton jelenleginél kiterjedtebb alkalmazása, a káliumszint-emelkedés lehetőségének szem előtt tartása mellett. A felismert vagy gyanított endokrin eseteket - a hypertoniával járó hyporeninaemiás hypoaldosteronismus és szekunder hyperaldosteronismus eseteket is beleértve - olyan specializált központokba kell irányítani, ahol az etiológiai diagnosztika is szakszerűen megtörténhet, és az invazív kezelést igénylő esetek is megkapják a megfelelő ellátást.