Cél: a szerzők céljai között szerepelt, hogy feltárják a sztómaviselők életminőségében és a szexualitásukban jelentkező zavaró tényezőket. Azt is vizsgálták, hogy a betegek kapnak-e kellő segítséget, és élnek-e ezekkel a lehetőségekkel, biztosítottak-e a minőségi sztómaellátás feltételei a kórházi körülmények között, valamint a mindennapi élet során. Vizsgálati módszer: a kérdőíves felmérés során összesen 110 darab kérdőív került kiosztásra, melyből értékelhető 93 darab volt. A szerzők az adatok feldolgozására leíró és matematikai statisztikai módszereket alkalmaztak. Eredmények: a nők korábban sajátítják el a sztómaápolást, mint a férfiak, így több férfi igényel segítséget a mindennapi tevékenységek során. A szexuális életmód változásaival kapcsolatosan nem vonható le általános következtetés. A társadalomtól kapott segítséggel és támogatással elégedettek a megkérdezettek, viszont a kórházi osztályok ellátottságát hiányosnak ítélték meg. Következtetés: a szerzők fontosnak tartják a rehabilitáció szervezett folyamatát a sztómás betegek körében is. Hangsúlyozzák azt a törekvést, miszerint a beteg érje el a korának megfelelő munkaképességet. A beteg családi és társadalmi beilleszkedését és rehabilitációját elősegítő a gondos és szakszerű kezelés mellett, a problémafeltáró kommunikáció elveinek az érvényesülése. Ebben segítséget nyújtanak a betegek által létrehozott önsegítő csoportok.