A szerzők az SZTE ÁOK Traumatológiai Klinikán 1999 és 2003 között elülső keresztszalag pótláson átesett betegek utánvizsgálatát végezték el szubjektív típusú IKDC 2000 és Lysholm teszt, valamint az objektív típusú klasszikus IKDC teszt segítségével. A klasszikus IKDC tesztnél a sagittalis stabilitás megítélésére használt Lachman és asztalfiók próbákat az objektívebb KT 2000 artrométerrel végzett műszeres vizsgálattal váltották ki, hogy pontosabb eredményeket kapjanak. A vizsgálatba bevont betegek száma 136, az átlagos utánkövetési idő 3,5 (2-6) év volt. A tesztek és a vizsgálatok eredményei alapján osztályozták a betegeket kiváló, jó, közepes és rossz kategóriába sorolva. A különböző módszerek alapján létrejött besorolások főleg a jó és a közepes csoportoknál mutattak jelentősebbnek tűnő, de nem szignifikáns különbséget. A kiváló és a rossz kategóriákba sorolt betegek a tesztek alapján viszonylag homogén csoportot képeztek. A besorolást befolyásoló tényezők közül külön elemezték a társsérülések és a graft pozíció esetleges szerepét. Az eredmények alapján a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a graft helyes pozicionálása a kiváló kategóriában jól korrelál az eredményekkel, míg a rossz kategóriában inkább a súlyos társsérülések szerepe a domináns.