Az intracardialis térképezés konvencionális technikái az 1960-70-es években alakultak ki, és a programozott stimulációval együtt lehetővé tették a klinikai arrhythmiák mechanizmusának pontos megismerését és végső soron az invazív szív-elektrofiziológia kialakulását. A katéterabláció térhódítása, egyre összetettebb ritmuszavarokban történő alkalmazása teremtette meg az igényt olyan mapping technikák kialakítására, amelyek háromdimenziós anatómiai leképezés mellett a gyors, akár "real-time" elektromos rekonstrukciót is biztosítják.